„A design képes társadalomformáló erőként működni” – Interjú Szalkai Dániellel

2021. 06. 21. 15:44 Design Világnap

A Budapest Design Week Diversity címmel nyitja meg egy napos pop-up kiállítását a Design Világnap alkalmából június 29-én. A FISE-ben megtekinthető tárlaton olyan termékeket és kollekciókat mutatnak be, amelyek célja a társadalmi érzékenyítés. Ennek apropóján a kiállításon részt vevő egyik tervezővel, Szalkai Dániellel, a Perceptual Thinkers alapítójával beszélgettünk.

Mutasd be pár szóban a kiállításon látható kollekciód!

A diplomamunkámat vettem alapul akkor, amikor elindítottam a saját ruhamárkámat 2017-ben, ami kifejezetten az autizmussal élők extrém viselkedési szokásait igyekszik összekötni a divattal. Hamar elkezdett foglalkoztatni, hogy izgalmas termékként tudnak-e megjelenni a piacon olyan ötletek, amelyek egy kisebbség igényeit tükrözik. 2018 óta dolgozom azon, hogy a Perceptual Thinkers kollekciói a fashion tech irányvonalat is képviseljék, továbbra is az autizmus és a társadalmi esélyegyenlőség égisze alatt. Célom ezúttal is az volt, hogy közelítsem egymáshoz a periférikus társadalmi csoportokat a többségihez, és végül sok kísérletezés árán úgy gondolom, sikerült egy olyan kritériumrendszert megfogalmazni, amely mindkét csoport számára szórakoztató élményt nyújt. Ezek az értékek manifesztálódnak a kiállításon bemutatott Sensorism unisex táskakollekcióban.

Mi adta az ötletet, inspirációt ahhoz, hogy az autizmussal foglalkozz?

Bence, a testvérem jól funkcionáló autista, így hát az egész családom arra rendezkedett be, hogy könnyebbé tegyük a mindennapjait. Érdekesség, hogy az ő generációja kapta meg elsőként az autizmusról szóló diagnózist itthon, így hát akkoriban érthető módon semmiféle infrastruktúra nem állt rendelkezésre a hozzá hasonlók számára. Cserébe a szüleim generációja teremtette meg ennek az alapját, nekik köszönhető például az is, hogy létrejöhetett a Miskolci Autista Alapítvány, ami jövőre lesz 30 éves. Talán nem meglepő, hogy rengeteg időt töltöttem itt gyermekként, a tervezői szakma iránti érdeklődésemet pedig már egyértelműen az mozgatta, hogy vissza tudjak adni valamit az autizmussal élők számára. Később ebből kifolyólag született meg a Perceptual Thinkers is, ahol a mai napig olyan programokon és ötleteken dolgozunk, amikkel hitelesen tudjuk képviselni az autistákat.

Milyen kilátások elé néz a termék, ha a piaci használatra kerül a szó (akár itthon, akár külföldön)? Hol tart a termékfejlesztés folyamata?

A piaci kilátásokat két irányból lehet megközelíteni. Egyik oldalról abszolút jó esélyekkel indulnak a brand termékei, hiszen nyugatabbra már teljes mértékben nyitnak a társadalmi kérdések irányába, és felnőtt egy olyan generáció, aminek már van jövedelme és kifejezetten szociális hatással bíró, inkluzív termékeket keres. Emellett pedig a fashion tech megoldások is felívelőben vannak. Az érem másik oldala viszont, hogy Magyarországon mindig kicsit másképp történnek a dolgok, mint tőlünk nyugatabbra. Itthon is érezni ezeknek a trendeknek a szelét, és jelen van egy olyan fizetőképes osztály, ami hajlandó áldozni designtermékekre, mégsem ez a jellemző. A fashion tech ráadásul meglehetősen ismeretlen fogalomnak számít egyelőre, tehát van még hova fejlődni ebben. Az biztos, hogy Magyarországon leginkább csak egy-egy kollekcióval lehet érvényesülni ebben a témában, nem pedig egy, kizárólag erre fókuszáló brandidentitással.

A kiállításon egyébként a táskakollekció egyik darabjának prototípusa látható, amihez a technológiai és kutatói hátteret csapatmunkában fejlesztettük ki Berecz Vanda, Szász Eszter, Hofecker Andor és Dr. Kollárovics Nóra közreműködésével. Tehát egyelőre még nem léptünk piacra a kollekcióval, de már vannak konkrét terveink a közeljövőre nézve.

Mit gondolsz, mennyire képes érzékenyíteni a társadalmat a táskakollekció és a brand munkája?

Amikor nagyjából 10 évvel ezelőtt elkezdtem belefolyni az alapítvány munkájába, idealisztikus elképzeléseim voltak. Mostanra viszont látom, milyen sok minden múlik azon, mennyire tudnak fenntarthatóan működni a társadalmi hasznú szerveződések és milyen financiális támogatást kapnak. Ráadásul átütő sikereket is csak akkor lehet elérni, ha megfelelő mediális jelenlétet tud kialakítani egy vállalkozás vagy szervezet. A táskakollekció sokadik kísérlet arra, hogy megszólítsuk a többségi társadalmat, és bár azt tapasztalom, hogy létezik itthon egy nagyon nyitott, érzékeny közeg, minél absztraktabb a termék üzenete és maga a termék, annál nehezebben reagálnak rá. A kiállított darab szerencsére kellően leegyszerűsített ahhoz, hogy bárki kapcsolódni tudjon hozzá, ráadásul zenélni is tud, így hát a játékossága ösztönszerű érzéseket hív elő az emberekből, és ebben rajzolódik ki az igazi erőssége.

Mi a véleményed a design társadalmi és gazdasági szerepéről, gazdaságösztönző hatásáról? Tervezőként milyen módon veszel részt ebben?

Ezúttal is két irányt tudok felvázolni. Egyrészt misszionárius elképzelésem van arról, hogy a design képes társadalomformáló erőként működni, képes edukálni, érzékenyíteni és outsider témákat behozni a közbeszédbe. Azt gondolom, elég rugalmas és izgalmas szakmai rendszerrel, értékrenddel, valamint tudásanyaggal bírnak a tervezők ahhoz, hogy képesek legyenek akár a fogyasztói szokásokat is megváltoztatni. Értem ez alatt, hogy hazai és jó minőségű tárgyakat vásároljanak a lakosok. Másrészt viszont bár a design helyzete sokat változott azóta, hogy lediplomáztam és valóban bekerültek a magyar közbeszédbe olyan ötletek és tárgyak, amik hasznosak, a társadalom egyre kevésbé rétegzett, ezért egyre inkább csak a kiváltságos osztálynak van lehetősége arra, hogy designtermékeket fogyasszon. Ráadásul a design és a luxus teljes mértékben összemosódott itthon, de szerencsére ki tudnak nőni érzékenyítő “hajtások” is a felsőkategóriás márkák emellett. Ugyanakkor azt is pozitívan élem meg, hogy a MOME és hazai projektek sora is azt hirdeti, hogy ideje a hétköznapokba is elhozni a designt, aminek ugyanúgy helye van egy mélyszegénységben élő borsodi közösségben, mint a függők, az idősek vagy épp a fogyatékossággal élők körében. Véleményem szerint a design egy eszköz, ami megoldásokat tud adni eszköztelen csoportok kezébe.

Mik a következő lépések? Mik a terveid a kollekcióval?

A 2020-as Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj keretén belül tudott tovább formálódni ez a kollekció, majd startup versenyekre is bejutottunk vele. Ezek megadták a lökést a termékfejlesztés következő lépéséhez, egészen konkrétan ahhoz, hogy technológiailag is megteremthessük azokat a kereteket, amikkel nagyobb vagy akár kisebb létszámú célszemélyeknek is ajánlhatjuk a táskákat. Elsősorban az autizmussal élők reakciójára leszünk kíváncsiak, velük szeretnénk tesztelni a kollekciót. Emellett pedig különböző pályázatokon és befeketetési lehetőségeken szeretnénk indulni, hogy megszerezhessük azt a pénzügyi hátteret, amivel akár egy kisebb szériát is le tudunk gyártani. Ennek még nem a piaci jelenlét lenne az alapja, hanem szeretnénk fejlesztőközpontokba, szervezetekhez és iskolákba eljutni, ahol már a gyakorlatban is megfigyelhetjük, hogyan működnek a táskák. Hosszabb távon pedig szeretnénk B2B és B2C csatornákat kiépíteni és fontosnak tartjuk, hogy fogyasztói szinten is jó árral tudjunk jelentkezni.


A Perceptual Thinkers táskakollekciója megtekinthető június 29-én, a Design Világnap alkalmából megrendezésre kerülő pop-up kiállításon a FISE-ben.

Galéria