Eke Angéla kedvenc tárgya – Családi teakészlet

05.26. 13:00 Kedvenc tárgyam, Olvasnivaló

A Budapest Design Week Kedvenc tárgyam interjúsorozatában elismert tervezőket és közéleti szereplőket kérünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Eke Angéla, Junior Príma díjas színművész, bábművész válaszolt.

Mi a kedvenc tárgyad, és miért?

Fontos számomra ez a teás szett. Gyerekkori emlékek fűznek hozzá, mamám és az a milliő, amelyben felnőttem. Ebben az egy tárgyban benne van egy egész felnövés-történet, mert gyerekkoromban még nem tetszett, túl díszesnek találtam, talán azt is gondoltam róla, hogy ízléstelen. Aztán felnőttkoromban, amikor újra megláttam a mamámnál, már különlegesnek és szépnek véltem. Az esztétikum mögött húzódó történetek élnek ebben a tárgyban, ettől szinte organikusnak látom most is.

Miért tartod „jó” tárgynak?

Ez egy funkcionális tárgy, tehát amire hivatott, azt betölti, emiatt mondhatjuk, hogy “jó” tárgy. De úgy gondolom, hogy akármilyen tárgy lehet “jó”, ami hatással van ránk, jelent számunkra valamit, vagy amitől az életterünk, az életünk atmoszférájára több lesz. A kanna szerepel az életemről szóló monodráma, az Én, Iphigénia című előadás image fotóin is, ahol egy komplex és akár végzetes kompozícióban a fejemen egyensúlyozok több, egymásra pakolt tárggyal, köztük a kannával is. Nem volt semmi trükk, Földi Ádám fotós úgy installált be a képre, amivel hatalmas tárgyi kockázat és egyben lelki tét volt rajtam. Így született meg a tökéletes fotó, ami a múltammal való kiegyenlítetlenséget, és egyben az azzal való szembenézést is jelenti.

Mi a tárgy története, hogyan jutott hozzád?

Legalább 60 éves ez a teáskészlet, amit mamám és papám Moszkvából hoztak haza vonattal, egy kirándulás alkalmával. Az is csodálatos számomra, hogy egy porcelánt utaztattak egészen Oroszországtól hazáig, mert megtetszett nekik, majd ez egy napi használatban lévő készlet lett, nem csupán a vitrinben állt. Így telt meg élettel, millió történettel. Még nem volt saját háztartásom, csak egy pici kollégiumi szoba – amin hárman osztoztunk a Színház- és Filmművészeti Egyetemen –, mégis egy otthoni látogatás alkalmával, ahogy megláttam a készletet, tudtam, hogy a majdani lakásomban biztos helye lesz, és mamám azonnal nekem is ajándékozta. Így a koliszoba éke lett. Majd egy kollégista társam véletlenül összetörte az egyik csészét, vele együtt a lelkem is darabokra hullt. De tudta, milyen fontos nekem, ezért megragasztotta az ezer darabra hullott porcelánt, ami onnantól fogva így is csak kiállított darab maradt.

Mit gondolsz, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvenced?

Alapból szeretem az arannyal díszített, merész színeket a csészéken, és bár a letisztultabb design híve vagyok, szeretem megtörni a hangulatomat egy-egy túlzó darabbal. Egy ilyen tárgy, aminek anyagi értéke szinte nincs, az eszmei értéke viszont felbecsülhetetlen, a legértékesebb számomra.

Eke Angéla, Junior Príma díjas színművész, bábművész

A portrét készítette: Panamy

Image fotó: Földi Ádám

Galéria