A Budapest Design Week Kedvenc tárgyam interjúsorozatában elismert tervezőket és közéleti szereplőket kérünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Pécsi Balázs, a SNOBELIER online luxusáruház társtulajdonos-ügyvezetője és a The Gentleman’s Review társasági és luxusmagazin felelős kiadója válaszolt.

Mi a kedvenc tárgyad és miért?

Aki eltölt pár évet designnal is foglalkozó magazinok szerkesztőjeként, az tudja, hogy a „kedvenc tárgy” igazából egy értelmezhetetlen fogalom, hiszen mindig jönnek friss kollekciók, némely darabok pedig kiütik az addigi favoritokat. Ezzel én is pont így vagyok, de az alábbi, egyébként a paca alatt Marie Antoinette-et „ábrázoló” Mineheart printelt vászonkép régóta az egyik kedvencem. Hogy miért? Először is sokkolóan izgalmas, hiszen realisztikusan imitálja egy klasszikus mű megrongálását, amely ösztönösen, tudat alatt is kivált bennünk valamilyen érzést vagy reakciót, hiszen jó esetben nem úgy vagyunk nevelve, hogy ezt pozitív dolognak tartsuk. Másrészt napjainkban különösen aktuálisnak tartom azt a síkot is, amelyet könnyedén beleláthatunk: a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílására ez a kép is reflektál talán picit a maga módján azzal, hogy itt mégiscsak egy vagyonos, előkelő ember portréja szenvedett kárt valamilyen ellenérzésből.

Miért tartod „jó” tárgynak?

Mert újszerűen közelít meg egy témát, egy klisét. Deklasszál egy státusszimbólumot, hiszen évszázadok fotója, a festmény csak azon kevesek hobbija volt, akik meg tudták azt fizetni. De lehet, hogy életükben ők is csak egyszer-kétszer. (Ennek ellentmond, mondjuk, hogy a híres, francia királynéról éppenséggel meglehetősen sok ábrázolás maradt fenn még a forradalom ellenére is.) De tükröt tart a népszerű lakberendezési trendnek úgyszintén, amikor random portrék kerülnek ki az otthonok falaira Marilyn Monroe-ról vagy más popkulturális ikonokról bármiféle jelentés vagy kötődés nélkül. Pusztán esztétikai megfontolásból. Jelen esetben csak akkor jövünk rá a személyazonosságra, ha ismerjük az eredeti képet, egyébként bármilyen arisztokrata hölgy lehetne 1789 előtt. Mellesleg ez a tárgy abszolút megállja Budapesten is a helyét történeti kontextusában is, hiszen hajlamosak vagyunk arról elfeledkezni a Sofia Coppola-féle elragadóan cukormázas jelmezek és díszletek, a Manolo Blahnik tervezte cipellők takarásban, hogy Marie Antoinette az egyik legjelentősebb magyar uralkodó legtöbbre hivatott lánya volt, a francia trónörökössel kötött házasságáig magyar királyi hercegnői ranggal (is) rendelkezett. Ő ezt azonban olyannyira számon tartotta, hogy a nemzeti címerünket pl. hangsúlyosan beleterveztette a személyes címerébe is (ez lényegében a korszak LinkedIn-profilja volt).

Mi a tárgy története, hogyan jutott hozzád?

Egyszer láttam élőben egy általam stylingolt lakás fotózásán, s eldöntöttem, hogy ezt én is beszerzem, ha már ott tartok a saját lakásom tuningolásában. A sok feladat miatt ezzel eléggé lassan haladok, csak most jutottam el odáig, hogy valóban meg is rendeljem magamnak a beszállítónkká vált gyártótól a tárgyat. Tudom, picit ez olyan, mint a suszter és a cipője.

Mit gondolsz, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvenced?

Be kell valljam, hogy a klasszikus művészetet jobban kedvelem a modernnél, lehet azért, mert jobban vonz az, hogy számosságukat tekintve jóval kevesebb az elérhető mű a piacon a kortárs alkotásokhoz viszonyítva. Illetve nyilván körüllengi őket egyfajta rejtélyesség is, hiszen számtalan olyan jelentésrétegük van, amelyeket egy mai ember előképzettség hiányában egyszerűen nem ért meg vagy nem fedez fel a vásznon. Számomra izgalmas ezeket felfejteni. Kifejezetten szeretem, ha ezek a régi olajfestmények modern, akár minimalista bútorokkal vannak kombinálva, mert nagyon izgalmasak ezek a társítások. Ez a tárgy vizualitásában pont ezért figyelemfelkeltő, hiszen a sprayfestékkel napjaink street artja kerül kontrasztba a 18. század végi érett rokokóval, a konzervatív akadémizmus a szabad, demokratikus művészettel, a vagyonosok kiváltsága az utca népével. De még texturális ellentéteket is felfedezhetünk a spray homogén, sima foltja és a felékszerezett frizura cizelláltsága közt. Érdekes faktor továbbá, hogy egy egyedi tárgy, egy egyszeri modellt ülés van itt sokszorosítva és sorozatgyártott tömegtermékké téve.

Pécsi Balázs, a SNOBELIER online luxusáruház társtulajdonos-ügyvezetője és a The Gentleman’s Review társasági és luxusmagazin felelős kiadója

Galéria