Vajon milyen lesz a jövő egészségügyi ellátása? Előfordulhat, hogy robotokkal is találkozunk egy orvosi rendelőben? Esetleg egy buszmegállóban kapunk tájékoztatást az állapotunkról? Lesznek egyáltalán buszmegállóink, vagy másként fogunk közlekedni? Lehet, hogy rövidesen önvezető autók szállítanak minket a tervezett úticélunkra? És vajon mit tanulhatunk az idő, a természet és a technológia kapcsolatáról a zuzmóktól? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a Budapest Design Week Láss a jövőbe! című eseményének előadói.
A jövőkutatás kiemelt potenciállal bír a kreatívipar számára, így az idei Budapest Design Week – a húszéves jubileum ünneplése mellett – a jövő vizsgálatát is a fókuszba helyezte. A BDW szakmai eseményei ennek megfelelően a Láss a jövőbe! című programmal kezdődtek, melynek során a meghívott előadók tudományos, nagyvállalati és művészeti szempontok mentén adtak képet a jövőkutatás elméleti és gyakorlati eredményeiről, majd kerekasztal-beszélgetés keretében ütköztették nézeteiket.
Jövőbe látás vagy jövőformálás? címmel dr. Hideg Éva jövőkutató, az MTA doktora tartott nyitó előadást. Prezentációja fókuszában az előretekintés és a design kapcsolata állt, ugyanis – ahogy látja – a jövőkutatás eredményei és a kreatívipar nagy hatást gyakorolnak egymásra. A téma körüljárásához és értelmezéséhez Hideg Éva az előrejelzés és előretekintés fogalmi megkülönböztetésére tért ki, majd az utóbbi mibenlétét fejtette ki. Meghatározása szerint az előretekintés során a szakértők a jelen sajátosságai és a formálódóban lévő trendek alapján, különféle forgatókönyvek kidolgozása mentén gondolkodnak jövőváltozatokon. Mindez az előrejelzéssel szemben nem adatbázis-elemzésen, hanem felvetett ideákhoz való kapcsolódáson vagy azok elvetésén alapul. Hideg Éva leszögezte, hogy a jövő eseményeit nem lehet előre meghatározni, de vannak determináló tényezők, melyek kijelölnek bizonyos irányokat. A jövőt azonban mindig nyitottnak kell tekinteni, hiszen váratlan események is átszövik a jelen történéseit, amire a közelmúltban kirobbant háborúkat említette példaként.
Ahogy mondta, a jövővel kapcsolatban nemcsak álmodozni kell, dolgozni is kell a megvalósításon – ebben látja az előretekintés lényegét. Ezzel a gondolattal vezetett át az előretekintés és a design kapcsolatára. Amellett érvelt, hogy mivel a jövő csak gondolati síkon létezik, így elsősorban a design segítségével, vizualizálva lehet könnyen érthetővé tenni azt.
Az elméleti jellegű nyitó előadást három gyakorlati természetű prezentáció követte. Kertész Judit, a Frontira ügyvezetője, dr. Barta Gergő, a Deloitte Magyarország vezető MI-szakértője és Sebastian Gschanes, a MOME Innovációs Kutatóközpont kutatója, a Fuzzy Earth társalapítója ismertette a jövőkutatás egy-egy területét, illetve mindehhez kapcsolódóan a design és a designerek szerepét.
Előadásában Kertész Judit az egészségügyet érintő változások mozgatórugóit vizsgálta, illetve azt, hogy milyen technológiai újítások állnak rendelkezésre az egészségügyi élmény javításához. Szóba került a robotok által meghatározott diagnózis, a távoli ellátás, a VR alkalmazása a kezelésben, de az otthon nyomtatható, perszonalizált gyógyszerek kérdéséről is beszélt a szakember. A ma még talán távolinak tűnő lehetőségekkel kapcsolatban felmerülő kétségeket is ismertette; többek között arra kérdezett rá, hogyan lesz hozzáférhető az ellátás, illetve rábízhatjuk-e magunkat egy robotra. Hogy miként kapcsolódik mindehhez a design? Kertész elmondása szerint a jövőbe mutató fejlesztéseket felhasználóbaráttá és megbízhatóvá kell tenni az orvos és a beteg számára egyaránt. Ebben a folyamatban elengedhetetlen a designerek szerepe – zárta előadását a szakember.
A mesterséges intelligenciában rejlő potenciálokat, illetve azok korlátait vázolta fel előadásában dr. Barta Gergő. Mindehhez a kreatíviparból emelt be példákat: azt vizsgálta, miként jönnek létre szövegek, állóképek, videók és zenék, de szóba került a trendek elemzésén alapuló stratégiaalkotás is, amihez a divat világából hozott példát. Rámutatott: léteznek olyan ruhamárkák, amelyek a minél nagyobb mértékű eladás és az ezzel járó haszon reményében a közösségi médiában fellelhető fotók alapján határozzák meg a következő kollekció fazonjait. Barta Gergő beszámolója szerint a módszer bevált, az adott cég ugyanis jelentős bevételnövekedést tudhat magáénak, mióta az említett gyakorlatot követik.
Az önvezető autók betanításának folyamatáról is beszélt röviden, ezen a téren azonban kétségeket is megfogalmazott, miszerint a gépek még nem képesek minden esetben megfelelő döntést hozni. Ehhez még szükség van további kutatásokra és fejlesztésekre, de a szakember elmondása szerint ezek olyan gyorsan zajlanak, hogy talán nem kell sokat várni a sofőr nélküli járművek általános használatára.
Az előadások sorát Sebastian Gschanes spekulatív designnal foglalkozó prezentációja zárta. A kutató egyebek mellett a Gedeon Teklával közösen létrehozott, Landscapes-yet-to-come című projektet ismertette, melynek keretében egy eltérő összetételű terrazzoszegmensekből álló szobrot hoztak létre. A szegmensek megfelelő közeget és élőhelyet biztosítanak a zuzmóknak. A zuzmók lassú megjelenésének és terjedésének köszönhetően egy folyamatosan változó, alakuló alkotásról van szó. A projekt az idő, a természet és a technológia hármas kapcsolatát, egymásra hatását vizsgálja. Ahogy Sebastian Gschanes hangsúlyozta, ez a folyamat akár egy emberöltőt is meghaladhat, szó szerint túlélve annak alkotóit.
Ahogy a Landscapes-yet-to-come is szemlélteti, munkáik célja rendszerint nem elsősorban választ adni adott kérdésekre, hanem további kérdéseket felvetni és elgondolkodtatni a környezetet. Az előadásból az is kiderült, hogy a közönség sokszor zavarodottan viszonyul a projektjeikhez, de ő ezt pozitív eredményként könyveli el, hiszen ez is része a „gondolatébresztésnek”. Zárásként Sebastian Gschanes még arra próbált rámutatni, hogy bár egy kutató és egy designer foglalkozhat ugyanazon témával, munkájuk kimenetele jelentősen eltérhet egymástól, bár épp ezért támogathatják is egymást.
A programot kerekasztal-beszélgetés zárta az első három előadó részvételével. A beszélgetést vezető dr. Dén-Nagy Ildikó felvetette a kérdést, hogy a jövő designját vajon a jelen igényei vagy a jövő igényeiről a jelenben alkotott elképzelések alakítják. Kertész Judit meglátása szerint inkább adott problémák és az azokra adott válaszok formálják a designt, ahogy ezt előadásában is felvázolta az egészségügyben felmerülő problémák és az ezekre adható válaszok kapcsán. Barta Gergő a „jövősokk” kifejezés említésével kapcsolódott a diskurzushoz. Elmondása szerint a hirtelen és jelentős változás sokkos állapotba sodorhatja a társadalmat. Úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése nagymértékben hozzájárulhat egy ilyen jellegű sokk kialakulásához. Kiemelte: napjainkban új ipari forradalom zajlik, ami – a korábbi ipari forradalmakhoz hasonlóan – jelentősen át fogja alakítani az emberiség működését, jelenleg azonban még nem látjuk pontosan, hogyan. Hideg Éva szerint a változások lehetőségeket is rejtenek magukban. Lehet, hogy holnap olyan dolgokra is képesek leszünk, amelyekre ma még nincs lehetőségünk. Véleménye szerint akkor kerül sokkos állapotba a társadalom, ha csak egyféle járható utat lát maga előtt. Amennyiben nyitott arra, hogy többféle jó út is létezik, a sokk elkerülhető.
Az esemény moderátora dr. Dén-Nagy Ildikó közgazdász, szociológus volt.
Az idei Budapest Design Week szervezője a Magyar Formatervezési Tanács, kurátora Koós Daniella DLA volt.
Az előadás-sorozat prezentációi az alábbi linkeken tekinthetők meg:
Dr. Hideg Éva jövőkutató előadása
Dr. Barta Gergő jövőkutató előadása
fotókredit: Mohai Balázs
