Néma Júlia képzőművész, porcelán- és kerámiatervező. Egyszerre foglalkozik használati tárgyak készítésével, szabad képzőművészettel és kutatás-fejlesztéssel. Nevét leginkább innovatív éttermi edénykészletei tették ismertté, melyek nagymértékben hozzájárultak a tálalás jelentőségének újragondolásához a kortárs magyar gasztronómiában. Védjegye a magas hőfokú fatüzeléses technológia, melyről nagy hatású könyvet is írt. Ketten dolgoznak társával, Czigány Ákossal, aki autonóm fotómunkáiról is ismert. Néma Júliával a Budapest Design Week jubileumi éve kapcsán beszélgettünk.
Nem először veszel részt a Nyitott Stúdiók programján. Mit ad neked ez a rendezvény?
Lehetőséget ad arra, hogy találkozzak olyan emberekkel, akik az élet más területein tevékenykednek, de hasonló értékeket, szellemiséget képviselnek és keresnek, mint én.
Idén húszéves a BDW, így immár két évtizede ünnepeljük közösen a magyar designt. Hogy látod a hazai kreatívipar múltját és jelenét?
Mennyiségileg sokkal láthatóbbá vált a design, ez mindenképpen kedvező fejlemény. De a mennyiség különböző trendek, másodlagos divatok, felületes marketingfogások hatására többnyire a minőség rovására megy: sokszor hiányzik az önálló gondolkodás, és keveseknél látni a szerves fejlődést. Érezhető a befogadói, vásárlói igény erősödése, ám mind a kereslet, mind a kínálat oldalán ritka a valódi minőség.
A jubileumi BDW-n a közös ünneplés mellett a jövő kutatásának témája is fókuszba kerül. Hogy látod, milyen hatással lehet a design a jövő alakulására?
Ha egy tárgy elkészültének a folyamatát, a teljes életciklusát átlátod, megérted, az visszahathat rád. Más területeken is tudatosabbá tesz, hatást gyakorolhat az életedre, a szemléletedre. Ezért van kulturális jelentősége a valódi, minőségi kézművesség vagy a kisipar jelenlétének. Nem csupán tárgyakra és designtermékekre utalok, hanem olyan tevékenységekre és gondolkodásmódokra, amelyek értékeket sugároznak, mondhatni „egészségesek”.
Két jelentős tendencia figyelhető meg manapság. Egyre látványosabb a technológia fejlődése, az MI térhódítása, de eközben egyre többen fordulnak a természet felé. Mindez milyen hatást gyakorol a praxisodra?
Az MI egy görbe tükör a területünkön: már a feltűnése előtt megfigyelhető volt az a működés a kreatíviparban, hogy kész munkákat használtak fel újak készítésére, és ezeket frissebbként és jobbnak tűnőként adták el. Sajnos ide tartozik az ökodesign-divat sok vadhajtása. Nálam a folyamatok átláthatóságának igényéből fakad a matéria tisztelete. A természet jelenségei örömforrások, egyben alkotótársak. Pont olyanok, amilyennek lenniük kell, önazonosak. Engem a dolgok effajta lényege érdekel és vonz a tervezéshez és a művészethez fűződő viszonyomban.
Milyen témakörök foglalkoztatnak mostanában a szakterületeden?
A természetből gyűjtött és a tájból nyert építőanyagokat műtárgyakká átlényegítő munkám első nagyobb eredményét Folyékony föld címmel idén augusztus–szeptemberben mutattam be Veszprémben, a Művészetek Házában. Innen rengeteg út vezet tovább. Ez a kutatás-alkotás határozza meg most az érdeklődésemet és a munkámat.
Néhány éve már kinyitottad a stúdiód ajtaját az érdeklődők számára. Idén mivel veszel részt a BDW programjában?
Játékos és meghitt tárgykészítő workshopot hirdetek meg két alkalommal. Kifejezetten olyan, a kerámiakészítés terén képzetlen érdeklődőket várok, akiknek fontos egy-egy személyes, egyedi használati tárgy, és vonzódnak az én műveim világához. Közösen megtervezzük és megformázzuk a résztvevők saját csészéit, melyeket azután a fatüzeléses kemencémben, saját mázaimmal kiégetve kapnak meg. Évek óta sokan érdeklődnek nálunk, hogy tartunk-e workshopot, ezért úgy éreztem, a jubileumi Design Week jó alkalom az első ilyen eseményre.
fotókredit: Mohai Balázs
