BDW Nyitott Stúdiók – HETEDIK MŰTEREM

2022.09.12. 23:54

Szinte minden munkájuk egyedi műfajú és épp ezért sajátos megközelítést kívánó kísérlet. A legtöbb mégis a múlt, annak mai értelmezése, az építészet és az emlékezet gazdag kapcsolatrendszere köré rendeződik. Portfóliójukban kiállítási installációk, nagyobb elmélyültséget kívánó emlékműprojektek és összetett műemléki épületrekonstrukciók váltják egymást. A műterem vezetőit, Szabó Leventét és Biri Balázst kérdeztük.

Hogyan mutatnátok be néhány mondatban az építészirodát?
Bő másfél évtizedes fennállásunk alatt középületek, műemléki rekonstrukciók, emlékhelyek, közterek, kiállítási installációk valósultak meg, amelyeket számos hazai és nemzetközi díjjal ismertek el. A műtermet mi, az alapítók vezetjük, az alkotócsoportunk kiváló fiatal építészekből áll. A műterem felfogásában az építészet olyan tevékenység, amelynek során a minél szélesebb kulturális beágyazottság mellett a kidolgozottság mélysége, a befektetett munka elmélyültsége maga nyitja meg az utat az időtálló építészet lehetősége felé.

A közelmúltban megvalósult épületek közül melyikre vagytok a legbüszkébbek, és miért?
Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy az elmúlt évek során munkáink elég széles műfaji skálán mozogtak. Ezek mind olyan izgalmas feladatok voltak, melyekből mi is sokat tanultunk. Ha ki kellene emelni egyet közülük, talán a budavári Szentháromság téri régi városháza épületének rekonstrukciója lenne az, mely már a léptékéből adódóan is meghatározó volt a műterem számára. Az épület több száz éves múltjának megismerése után, a műemléki rekonstrukció révén ennek a történetnek a részesévé válni kiváltságos és izgalmas négy évet jelentett az életünkben.

Az idei Budapest Design Week központi témája a „Találkozások terei”. Ti mint stúdió hogyan gondolkodtok ezekről a többfunkciós közösségi terekről?
Mivel főként középületeket, köztereket vagy nagyobb közösségeknek szánt kiállítási installációkat, emlékműveket tervezünk, így azok – mint minden építészeti munka – találkozási teret alakítanak ki vagy formálnak át. Arra törekszünk, hogy a beavatkozás által létrehozott terek minőségét, használhatóságát helyezzük fókuszba, és igyekszünk az adott kontextushoz legjobban illeszkedő, időtálló megoldást felmutatni. Ezek a terek egy-egy közösséget szolgálnak, ezért a célunk ehhez egy nyugodt, háttérbe húzódó, funkcionális keretrendszer megteremtése.

Hogyan változnak meg találkozási tereink, milyen eszközökkel tudja segíteni ezt az építészet?
A közelmúlt eseményei drasztikusan átalakították a megszokott találkozási formáinkat, de a változások ettől függetlenül is állandóan jelen vannak az életünkben. Azt gondoljuk, hogy az építészeti terek nem határozhatják meg, csak szolgálhatják a találkozásokat. Az építészet arra is törekszik, hogy a változások mögé tekintsen, és azoktól független időtálló értéket hozzon létre.

Véleményetek szerint melyek ma a legmeghatározóbb tervezési szempontok, mit gondoltok az építész társadalmi és gazdasági felelősségéről?
A társadalmi és gazdasági helyett a kulturális felelősséget hangsúlyoznánk. Nem csupán emlékművek vagy műemlék épületek, de az épített terek egymáshoz való viszonyának bonyolult hálózata miatt is indokolt integratív módon beszélni a kultúráról, és annak keretében tekinteni a fenntarthatóság egyéb aspektusaira.

Mennyire alakítják ezt a jelenleg zajló folyamatok? A kényszerhelyzetek ellenére milyen kihívásokat láttok ebben?
Ezek az események természetesen alakítják, befolyásolják mindennapjainkat, így az építészeti tevékenységünket is, de törekszünk arra, hogy ezek mértéktartó tényezőként, és ne meghatározó elemként jelenjenek meg a munkáinkban.

Mivel készültök a Nyitott Stúdiók programra?
Egy rövid sétát tervezünk, amelynek során két emlékműprojektet mutatunk be az érdeklődőknek: a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából a Kálvin térre készített köztéri installációt (tervezők: Szabó Levente és Polgárdi Ákos) és az ELTE II. világháborús áldozatainak a Trefort-kertben megvalósult emlékművét (tervezők: Bujdosó Ildikó, Fajcsák Dénes, Lukács Eszter, Szigeti Nóra, Roth János, Szabó Levente, Albert Farkas, Polgárdi Ákos).

fotókredit: Mohai Balázs