A fesztivál nem jöhetett volna létre a BDW alapítói, szakmai partnerei, munkatársai – közössége nélkül. Sorozatunkban a rendezvény kiemelt pillanatait, értékeit, eredményeit idézik fel a létrejöttéhez hozzájáruló megszólított közreműködőink. Ezúttal Borda Réka szépíró, publicista osztja meg gondolatait a fesztiválról, aki 2020-ban és 2021-ben vett részt designmenedzserként a Budapest Design Week szervezésében.
Mit jelent Önnek a Budapest Design Week, miben látja a fesztivál szemléletformáló szerepét?
A Budapest Design Week a mai napig felidézi bennem azt az időszakot, amikor egyetemistaként Budapestre költöztem, és a kollégiumi tanulósarkam falát a rendezvény szórólapjaival, valamint a Budapest Design Mappel díszítettem fel. Szinte minden évben elmentem a megnyitóra, és már akkor is olyan kezdeményezésnek láttam a fesztivált, ami hiánypótló a hazai designéletben, hiszen nemcsak az olyan fiatal hallgatóknak nyújt betekintési lehetőséget a kortárs design világába, amilyen én is voltam, hanem szakmai diskurzusok egész sorát indítja el, valamint a hazai tervezők számára is bemutatkozási lehetőséget biztosít. A véleményem azóta sem változott.
Mely programon dolgozott a legszívesebben? Miben volt ez a program különleges, milyen hatást gyakorolt a designközösségre?
Legszívesebben a tervezőkkel, szakemberekkel való interjúkon dolgoztam, hiszen a válaszok és levelezések alapján pillanatok alatt leszűrhető, ki milyen ember, ezt pedig mindig is izgalmasnak találtam. Éppen ezért különösen szerettem a Kedvenc tárgyam sorozatot, ami pont annyira enged bepillantást az interjúalany magánéletébe és egyéni ízlésébe, mint amennyire ki is emeli szakmai tudását. Emellett kivételes, bár izzasztó tapasztalat volt a New Standards kiállítás előkészítése és megszervezése 2021-ben, ahol harminc fiatal, 30 év alatti tervezőtől állítottunk ki termékeket és prototípusokat. Bár sok olyan dologra egyértelműen rámutatott a projekt, amiben még fejlődhetek, nagy élmény volt a designkurátori szakmába is belekóstolni, valamint feltörekvő tervezőknek publicitást biztosítani. Azt gondolom, ez utóbbiban rejlett a program igazi szépsége, és remélem, a fiatal designerek is úgy távoztak a helyszínről, hogy azt érezték, profitáltak a tárlatból.
Mi a legszebb emléke a fesztivállal kapcsolatban?
Szervezőként és szövegíróként is több kellemes csalódásban volt részem, egy-egy köszönőlevél vagy kedves válasz mindig jólesik a háttérmunkát végzőknek. A legszebb emlékem mégis ahhoz az estéhez kötődik, amikor még csupán látogató voltam az eseménysorozaton, nagyjából 19 évesen. A programot, aminek sajnos már nem emlékszem a címére (de szerencsére készítettem fotót a helyszínen), a Telepen tartották, és félhomályban tekinthettünk meg aszteroidákra és bolygókra emlékeztető süteményeket. Gyönyörű, számomra (pozitívan) felforgató kiállítás volt, és azt hiszem, ezután váltam igazán a design elkötelezett rajongójává és támogatójává. Talán az sem véletlen, hogy 2021-ben ismét egy gasztrorendezvényen volt részem kiugró élményben. Ekkor Góg Angéla bemutatóján vettem részt az Onyxban, és valóra válthattam régi álmomat: megkóstolhattam „az élmények cukrászdája” mestermunkájának egy-egy darabját, amire akkor már hat éve vártam. Igaz, nem eszem cukrot, de ezúttal vállaltam a kockázatot, és cseppet sem bántam meg a döntésemet.
fotókredit: Tonatiuh Ambrosetti
