A fesztivál nem jöhetett volna létre a BDW alapítói, szakmai partnerei, munkatársai – közössége nélkül. Sorozatunkban a rendezvény kiemelt pillanatait, értékeit, eredményeit idézik fel a létrejöttéhez hozzájáruló megszólított közreműködőink. Ezúttal Nagy Dániel tervezőgrafikus osztja meg gondolatait a fesztiválról és az ahhoz kapcsolódó tervezési feladat szépségéről, aki a Stalker Stúdió junior grafikusaként Vargha Balázs mellett dolgozott a Design Hét Budapest arculatán 2010-ben.
Mit jelent Önnek a Budapest Design Week, miben látja a fesztivál szemléletformáló szerepét?
A BDW számomra egy olyan közösségi élmény, ahol a design az összekötő kapocs. Lehetőség van megállni, körülnézni, betekinteni olyan alkotói magánterekbe, melyek az év többi napján csak a kliensek vagy a tervezőtársak számára nyitottak. Ez nagyon inspiratív az én szempontomból, alkotóként, befogadóként, kultúrafogyasztóként egyaránt. A fesztivál évről évre tud újat hozni, öröm látni, mennyi érték születik itthon. Ez a program már hozzátartozik az őszi Budapest-élményhez.
Melyik év arculatán dolgozott a legszívesebben? Miben volt ez a feladat különleges?
Vargha Balázs grafikai stúdiójában, a Stalkerben több éven át dolgoztam junior tervezőként a BDW grafikai arculatán, rögtön a diploma után, 2010 körül kezdtem. A pályázati szakaszban is részt vettem gyakornokként még a MOME mellett. Imádtam a projektet, a stúdiót, az embereket, akikkel ezen közösen dolgoztunk. Halasi Rita Mária volt akkor a BDW kurátora, akinek személyes ízlése, szemlélete, víziói határozták meg az irányt. Balázzsal közösen kerestük és dolgoztuk ki ezen irány vizuális megfelelőjét, és így alakult ki az akkori fesztivál designja – nagyon izgalmas folyamat részese lehettem. Azóta már sok év eltelt, örömmel látom, hogy a BDW arculata hogyan változik, hány évig marad fenn benne egy-egy új designgesztus, mikor mi változik a megjelenésében. A Budapest Design Week vizuális megjelenésén keresztül szépen végig lehet követni a trendek változását, egész szép gyűjteményem van az elmúlt évek katalógusaiból.
Mi a legszebb emléke a fesztivállal kapcsolatban?
A legjobb érzés és legszebb emlék az volt számomra, amikor láthattam Budapest utcáin az első designmegjelenéseket, melyeket mi terveztünk Balázzsal. Citylight és egyéb plakátok, hídzászlók, járműreklámok – az egész városban megjelentek azok a tervek, amiken sokszor hajnalig dolgoztunk. Ilyen volt a katalógus is. Örömmel dolgoztam, éjszakáztam, mert éreztem, hittem benne, hogy meghatározó, amit készítünk.
Hogyan befolyásolta a designfesztivál a karrierjét?
Junior tervezőként meghatározó élmény volt a BDW arculatán dolgozni. Megerősített abban, hogy ez a pálya abszolút nekem való. A designhét körüli miliő, az emberek, az alkotók, a design iránt elkötelezett szereplők láttatták velem azt, hogy az egyetem falain túl is létezik egy olyan közeg Magyarországon, Budapesten, ahol érdemes dolgozni, alkotni.
fotókredit: Tombor Dániel
