A fesztivál nem jöhetett volna létre a BDW alapítói, szakmai partnerei, munkatársai – közössége nélkül. Sorozatunkban a fesztivál kiemelt pillanatait, értékeit, eredményeit idézik meg a létrejöttéhez hozzájáruló megszólított közreműködőink. Ezúttal Sárossy Zsuzsanna, a ti:me Agency kreatív ügynökség digitális design részlegének vezetője, a Design Terminál korábbi munkatársa, későbbiekben a Design Terminál Kft. ügyvezetője, az első Design Hetek egyik szervezője mesél a korai fesztiválok feladatairól, szépségeiről.
Mit jelent Önnek a Budapest Design Week, miben látja a fesztivál szemléletformáló szerepét?
A designhét volt anno az egyik legfontosabb szakmai kihívás számomra. 2004-től mint a Design Terminál munkatársa vehettem részt a fesztivál szervezésében, a programsor tető alá hozása hosszú éveken át nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Akkoriban ez a rendezvénysorozat egyedülálló volt, és szakmailag kihagyhatatlan eseményeket tömörített. Nemcsak a szakmának szólt, hanem az utca emberének is, olyan kiállításokat, előadásokat láthattunk, hallgathattunk, amelyek a formatervezés, a vizuális kommunikáció, az építészet mellett megannyi társterületre fókuszáltak – figyelemfelkeltő, oktató, sokszor szórakoztató formában. A cél az volt, hogy megmutassuk, hogy a tervezői szakma milyen területeket érint, hogy minden, ami körülvesz minket, valakinek a keze nyomát őrzi, és a jól megtervezett tárgyak, épületek, folyamatok, vagy akár egy jó csomagolás is könnyebbé, élhetőbbé, jobbá tudja tenni az életünket. A tervezői szakma pozicionálása vagy újrapozicionálása is górcső alá került, hiszen ekkoriban már teljesen egyértelművé vált, hogy a nagy gyárak megszűnésével ez a szakma átalakul, mind a tervezői, mind a befogadói oldalon. Fontossá vált az edukáció, hogy a cégek, vállalkozások tisztában legyenek a design hozzáadott értékével, hogy egy jól megtervezett arculat, csomagolás, formatervezett termék piaci versenyelőnyt jelenthet. Valamint cél volt az is, hogy a nem szakmaközeli embereknek be tudjuk mutatni ennek a területnek a szépségét, fontosságát.
Mely programon dolgozott a legszívesebben? Miben volt ez a program különleges, milyen hatást gyakorolt a designközösségre?
A Design Terminál designmenedzsereként és a designhét szervezői csapatának tagjaként sokféle feladat várt rám, de a legizgalmasabb, legösszetettebb a fesztivál nyitókiállításainak kurátorsága volt, hiszen ezek esetében a témafelvetés, a kidolgozás, a partnerek felkutatása, a szövegírás mellett a grafikai munkálatok, a kiállítástervezés és -rendezés irányítása is az én kezemben futott össze. Szakmailag rendkívül inspiráló időszak volt ez, amikor sok száz hazai és nemzetközi designerrel, tervezővel, stúdióval dolgozhattam együtt. A teljes designhetes programsorban persze ezek mellett a csapatnak még számos feladatot kellett megoldania – többek között a designtúrák, frissen végzett tervezőket bemutató programok, Nyitott Műhelyek, magának a programsornak a szervezése több száz partnerrel –, ezek mind jó kis kihívások voltak. De amikor a magyar design világpiacon jelen lévő termékeit, vagy a fenntarthatóság designvetületeit, az élhetőbb jövőt zászlajára tűző aktualitásokat kellett felkutatni, rendszerezni, tematizálni és befogadható formában a nagyközönség elé tárni, az volt szakmailag a legnagyobb öröm. És természetesen az, amilyen hatása volt ezeknek a programoknak, mert amikor évekkel később is megkeres valaki azzal, amit ott látott, hallott, akkor tudom, hogy volt értelme a munkánknak.
Mi a legszebb emléke a fesztivállal kapcsolatban?
A nyolc aktív szervezői és öt-hat csatlakozó partnerségi év olyan sok élményt adott, hogy nagyon nehéz választani. Az első és kihagyhatatlan maga a csapat, az, hogy Pohárnok Mihály hitt bennem, hogy Medgyes Éva, majd Halasi Rita kurátorsága alatt szabadon szárnyalhattam. Hogy Szeibold Krisztinával vállt vállnak vetve tető alá hozhattunk sok-sok értékes programot. Hogy olyan sok szakemberrel dolgozhattam együtt, akiket felsorolni is nehéz lenne, de Farkas Annát, Batisz Miklóst, Mélyi Józsefet mindenképp kiemelném, valamint Galántai Ilonát, akik nélkül például a kiállítások nem valósultak volna meg úgy, ahogy a fejemben elképzeltem. Szép emlék minden program, ahol azt éreztem, adtunk valamit a közönségnek, és amellyel segítettük azt, hogy az emberekben tudatosuljon a design értéke. Körülbelül tíz évvel a Design az élhető jövőért kiállítás után megkeresett egy szakdolgozó, hogy a kutakodása során rátalált erre az anyagra, és hogy beszélgethetnénk-e róla. Mivel ma is nagyon aktuális ez a téma, és nagyon széles körű, átfogó a gyűjtés, amit ott bemutattunk – azt hiszem, remek szakmai elismerés így a távoli múltból az, hogy a jövő generációja számára is használható, hasznosítható, érdekes anyagot állítottam össze. Nem egy legszebb emlékem van, hanem egész emlékek sorozata, amelyek a mai napig meghatározóak számomra.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
