A fesztivál nem jöhetett volna létre a BDW alapítói, szakmai partnerei, munkatársai – közössége nélkül. Sorozatunkban a rendezvény kiemelt pillanatait, értékeit, eredményeit idézik fel a létrejöttéhez hozzájáruló megszólított közreműködőink. Ezúttal Várhelyi Judit designszakember, egyetemi oktató, ikebana művész osztja meg gondolatait a fesztiválról.
Mit jelent Önnek a Budapest Design Week, miben látja a fesztivál szemléletformáló szerepét?
Kevesen emlékeznek rá, hogy az első budapesti designhét a Magyar Formatervezési Díj alapításának 25. évfordulója körül kristályosodott ki. A díjat a Magyar Formatervezési Tanács kezelte, és szerettük volna, ha a „születésnap” alkalmával a 25 év alatt legjobbnak ítélt alkotások európai kontextusba kerülnek. Ez a gondolat jól illeszkedett a Design Terminál tervezett rendezvénysorozatához, így megszületett az első, akkor Design Hét nevezett esemény.
Az évek alatt a programsorozat persze sokat változott, fejlődött, de egy valami a kezdetektől fogva jelen volt: a hazai kortárs designt nem önmagában, hanem nemzetközi kontextusában mutatja be. Ez a kitekintés a világra rendkívül fontos, hiszen a hazai tervezők csak a nemzetközi – elsősorban az európai uniós – vérkeringésbe bekapcsolódva érhetnek el sikereket. Mindez a nagyközönség számára is fontos, hiszen csak így alkothatnak reális képet arról, hol is tart a magyar formatervezés és design.
Mely programon dolgozott a legszívesebben? Miben volt ez a program különleges, milyen hatást gyakorolt a designközösségre?
2004-ben regionális találkozóra invitáltuk Kelet-Közép-Európa designintézményeinek vezetőit. Ez volt az első lépés a térség designközösségének szakmai összefogására, a rendszerváltozás során megszakadt társintézményi és szakmai kapcsolatok újrafelvételére. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az akkor létrejött munka- és persze baráti kapcsolatok hálója ma is aktív.
Mi a legszebb emléke a fesztivállal kapcsolatban?
Személy szerint mindig a designtúrákat, a Nyitott Stúdiók programot szerettem a legjobban, melyek során új alkotókat fedeztem fel, és bepillanthattam az alkotás varázslatos folyamatába.
fotókredit: Kubota Gaku
