A Budapest Design Week jubileumi interjúsorozatában Dr. Mélyi József művészettörténész beszélget a fesztivál mérföldköveiről és a design szerepéről a Designhét / Design Hét Budapest / Budapest Design Week alapítóival és kurátoraival, ezúttal a 2008-2012 évek kurátorával, Halasi Rita Mária designszakértővel, valamint kutatási és innovációs menedzserrel.
Mélyi József: Hogyan lettél a Design Hét kurátora?
Halasi Rita: 2008-ban, amikor felkértek, éppen öt éves lett a fesztivál, tehát egy jubileumi eseménysort kellett összeraknom. Akkor már négy éve vezettem a Ponton Galériát és sok szállal kötődtem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemhez. Túl voltam az Atrium magazin főszerkesztői posztján, belföldön és külföldön is szerveztem nagyobb kiállításokat; számos szakkönyvet fordítottam és lektoráltam, a 36 évemből már 13 évet töltöttem a szakmában. Tehát a lehető legjobb időpontban érkezett számomra a felkérés Pohárnok Mihálytól. Nem volt könnyű az alaphelyzet, nagyon kevés volt az idő a fesztiválprogram összeállítására.
MJ: Melyek voltak a legfontosabb elképzeléseid?
HR: Egyrészt nemzetközileg láthatóvá szerettem volna tenni a fesztivált, ehhez kétnyelvűvé kellett tenni a kommunikációt és nemzetköziesíteni kellett a programot, azaz idehozni a világot. Másrészt brandépítésként fogtam fel a munkám, ezért találtam ki az állandó programelemeket, amelyek a fesztivál tartópillérei lettek, ugyanakkor tartalmi minőségbiztosítást is jelentettek. Előtte egyetlen állandó eleme volt a fesztiválnak, a design túra program. Ehhez csatlakozott azután az én időszakomban, a Nyitott Stúdiók programsora, a sztárdesignerek meghívása, a vendégországok rendszere, a vásárlási akciók és a DHB Gasztro, illetve az, hogy a nyitókiállítások nagyszabású, nemzetközi tárlatok lettek. Továbbá megújítottuk a fesztivál arculatát és nevét is, így került be az elnevezésbe a Budapest szó is.
MJ: Ezekben az újításokban milyen minta lebegett a szemed előtt?
HR: Akkoriban már rengeteget jártam külföldi design-eseményekre, fesztiválokra; ismertem a milánói, londoni, helsinki vagy az eindhoveni fesztiválokat. Olyan Design Hetet kellett itthon építeni, amely valamilyen módon különbözik ezektől, meg mindattól, ami a régiónkban már létezett. Azt gondolom, hogy 2008 és 2013 között sikerült felépítenem egy folyamatosan fejlődő, egyre nagyobb láthatósággal bíró és egyre több embert vonzó, nemzetközi összehasonlításban is érdekes eseménysorozatot.
MJ: 2013-ban véget ért a Design Hét élén végzett munkád. Milyen terveid lettek volna még?
HR: Az egyik meghiúsult tervem az volt, hogy a Design Hét Budapest lépje át az országhatárokat és a magyar design promóciója külföldön is valósuljon meg. Illetve egyedül maradtam azzal az elképzeléssel is, hogy külső támogatókat kellene bevonni a fesztivál finanszírozásába, így erősítve a nagyesemény életképességét és fenntarthatóságát. Az előbbit 2014-ben a Design Héttől függetlenül sikerült megvalósítanom, amikor Magyarország a Vienna Design Week vendégországaként mutatkozhatott be.
MJ: Milyen potenciált látsz ma a Design Hétben?
HR: Véleményem szerint nagyon nehéz helyzetben van a fesztivál. Míg az én időmben egy sztárdesigner előadásán a csilláron is lógtak az emberek, ma már nehezen tudok olyan exkluzív, designnal kapcsolatos tartalmat elképzelni, amely a világhálón ne lenne könnyűszerrel elérhető. Másrészt a tőkeerősebb és jobb gazdasági kontextussal bíró európai design fesztiváloknak hatalmas a szívóereje. Ma itthon egy klasszikus design hét helyett inkább egy hibrid vagy crossover formátumú, a designon túl a kultúra több ágát érintő, interdiszciplináris fesztiválban gondolkodnék.
