A Budapest Design Week jubileumi interjúsorozatában Dr. Mélyi József művészettörténész beszélget a fesztivál mérföldköveiről és a design szerepéről a Designhét / Design Hét Budapest / Budapest Design Week alapítóival és kurátoraival, ezúttal Medgyes Évával, az első fesztiválokat szervező Design Center Kht. projektfelelősével.
Mélyi József: Hogyan indult a Design Hét?
Medgyes Éva: 1989-től kezdve dolgoztam a Design Centerben, és hosszú éveken át minden eszközt kipróbáltam a design ügyének előmozdítására, de sem a designstúdiókról szóló könyv, sem a kiállítások sora, sem a designerek kiközvetítése nem igazán működött. A 2000 környéki éveket így tulajdonképpen kudarcként éltem meg. És végül 15 év után mégis valami (csoda) történt. Akkoriban alakultunk át kht.-vé, új helyet kaptunk a Szabadság tér mellett, ahol ketten dolgoztunk Pohárnok Mihállyal. Én már régóta különböző tervezeteket írtam össze designfesztiválról, designnapokról, végül így jutottam el egy tíz napig tartó Design Hét ötletéig. Mihály mondta, hogy ez jó, és kapcsoljuk össze a Budapesti Őszi Fesztivállal. Ezzel akkor nem értettem egyet, mert mindenképpen önálló rendezvényt szerettem volna. De Mihálynak lett igaza, mert az első két alkalommal ez jól működött, és a harmadikra már teljesen önállóvá vált.
M. J.: Hogyan készítették elő az első Design Hetet?
M. É.: Először egyedül kezdtem; a Design Hetet személyes ügyemnek tekintettem, és tényleg éjjel-nappal dolgoztam rajta. Öt hónap alatt kellett megcsinálni, később beszállt Szeibold Kriszta és Sárossy Zsuzsi is. Rengeteg munka volt, és összeállt, én meg elmondhatatlanul boldog voltam.
M. J.: Mi volt az első Design Hét csúcspontja?
M. É.: A designtúra. 2004-ben volt 25 éves a Formatervezési Díj, eköré szerveztünk egy csomó programot, köztük kilenc külföldi kiállítást. A díjhoz ki kellett volna állítani 25 év tárgyait, de azok alig voltak meg, képeket is úgy kellett kínlódva összeszedni. Viszont a 25 évben benne volt az Ikarus is, és kitaláltam, hogy végigjárjuk a helyszíneket egy Ikarus piros 55-össel. Kicsit úgy éreztem, hogy az Erzsébet téri Design Terminált is birtokba lehet így venni, hiszen az régen buszpályaudvar volt. Oda álltunk be, és annyian jöttek, hogy egy gombostűt le nem lehetett ejteni a buszon. A második napra már regisztrálni kellett. Hatalmas siker volt. Ehhez hasonlóan mindig valamilyen újdonságot akartam kitalálni a későbbiekben is.
M. J.: Melyek voltak a legfontosabb helyszínek?
M. É.: Nem volt saját kiállítóterünk; a Gödörrel kooperáltunk, aztán mikor a kiállítótereik szűknek bizonyultak, akkor kitaláltam, hogy a mélygarázsban is lehetne valamit rendezni. A Design Filmnapokat már ott csináltuk 2006-ban, a Design in Motion rendezvény keretében. Ekkor jelent meg Pesten az első fényvillamos is. De a 2005-ös Design Hetet is nagyon szerettem. Akkor kitaláltam a pályaválasztási tanácsadót. Kibéreltük az Iparművészeti Múzeum teljes auláját, jelen volt az összes közép- és felsőfokú iskola, és özönlöttek az emberek. Az volt az első alkalom, amikor a MOME teljes erővel beszállt. Akkor zajlott az első designaukció, és megszervezték az első lampionos utcafesztivált. 2007-ben volt az utolsó alkalom, hogy én csináltam a Design Hetet. Akkor nagyon jó külföldi kiállítások voltak, de a legnagyobb esemény a Graphifest volt, erre sikerült a Gödör nagy kiállítóterét megszerezni. És akkor volt a Próbajárat is, 80 frissen végzett designer 60 boltba kihelyezve. Addigra a Design Hét már rég megmozgatta az egész szakmát, és én mérhetetlenül büszke voltam erre.
