BDW20 – Interjú Osvárt Judittal

2023.11.16. 20:25

A Budapest Design Week jubileumi interjúsorozatában Dr. Mélyi József művészettörténész beszélget a fesztivál mérföldköveiről és a design szerepéről a Designhét / Design Hét Budapest / Budapest Design Week alapítóival és kurátoraival, ezúttal a 2013-2021-es évek kurátorával, Osvárt Judit designszakértővel, az ELLE Decoration magazin főszerkesztőjével, valamint a Magyar Formatervezési Tanács tagjával.

Mélyi József: Hogyan lettél a Budapest Design Week kurátora?

Osvárt Judit: 2013-ban kerültem a Design Héthez, a Magyar Formatervezési Tanács Irodájától érkezett a felkérés. 2005–2006-ban már dolgoztam a Design Terminálban a weboldal szerkesztőjeként Pohárnok Mihállyal együtt, ez is közrejátszhatott abban, hogy néhány évvel később engem kértek fel a posztra. Elsőre, mikor felhívtak, azt gondoltam, hogy kommunikációs feladatra fognak felkérni, nem is hittem volna, hogy kurátorként számítanak rám. 

M. J.: Ha most visszagondolsz, mi az első, ami a fesztivál kapcsán végzett munkádból eszedbe jut? Mi a legemlékezetesebb? 

O. J.: Bennem mindig megvolt a küldetéstudat, hogy minél több tehetséget mutassunk be. A fiatalok itt ugyanolyan kreatívok, mint külföldön, csak a rendszerváltás után leépült ipar nem képes őket továbblendíteni. Mindig azt gondoltam, hogy ennek a sok tehetségnek minél több lehetőséget kell adnunk, minél több embernek be kell mutatnunk őket. Nem csupán a nagyközönségnek, hanem az üzleti élet képviselőinek is.

M. J.: Mit sikerült ebből a leginkább megvalósítani?

O. J.: Az, hogy évről évre nőtt a résztvevők és a jelentkezők száma, azt bizonyítja, hogy ennek a programnak volt létjogosultsága. Nagy sikernek tartottam, hogy a fesztivál folyamatosan növekedett. Aztán a 2010-es évek végére kezdtek megváltozni az emberek tartalomfogyasztási szokásai.

M. J.: A gazdasági szereplőket sikerült megszólítani?

 O. J.: Több módon is próbáltunk ebbe az irányba mozdulni. Sikerült a service design megjelenésével közép- és nagyvállalatokat megszólítanunk, többek között olyanokat is, melyek digitális szolgáltatásokat nyújtottak. Ezt persze nagyon nehéz megmutatni a nagyobb közönségnek vagy elfogadtatni a hagyományosabb design képviselőivel. A kis- és középvállalkozások felé a Magyar Formatervezési Tanács Start Up Guide projektje volt különösen fontos kezdeményezés – ehhez kapcsolódóan a Design Héten jelent meg elsőként Start Up Gide LIVE címmel élőben, szakembereket megszólaltatva. De ide tartozott mindig a Tanács által alapított Design Management Díj elismertjeinek bemutatása is. A gazdasági szféra bevonzását a testület akkori tagjaként is prioritásként kezeltem.

M. J.: Nemzetközi viszonylatban hol helyeznéd el a BDW-t?

O. J.: Nagyon nehéz összevetni a magyar fesztivált egy olyan nyugati ország rendezvénysorozatával, amely sokkal erősebb iparral rendelkezik. Kelet- és Közép-Európa más városaival viszont abszolút felvesszük a versenyt. A további nemzetközi terjeszkedés legfőbb gátja a kézzelfogható, utaztatható, bemutatható termékek hiánya volt. Egy adott témában nehéz tíz-tizenöt felmutatható tárgyat külföldre vinni.

M. J.: Ha egy eseményt emelhetnél ki az általad vezetett designfesztiválok közül, melyik lenne az?

O. J.: Az első, 2013-as évet emelném ki. Egyrészt ez volt a Design Hét létrejöttének 10. évfordulója, másrészt Olaszország volt a díszvendég, ami számomra személyesen is nagy jelentőséggel bírt, egy nagy kiállítással az Iparművészeti Múzeum kerengőjében, rengeteg látogatóval. Aztán 2018-ból emlékezetes marad Sebastian Herkner fellépése, aki akkor még inkább feltörekvő designer volt, mára meg a sztárok közül is kiemelkedik.

 M. J.: Mi lehet a BDW jövője?

 O. J.: Azt gondolom, hogy a megváltozott világban a Budapest Design Weeket is más platformokra kell majd helyezni. Mivel az események a digitális információszerzés korában háttérbe szorulnak, ezért egy fesztiválnak a közösségépítést kellene szolgálnia. A BDW találkozóhelyet teremthet a közös érdeklődésű emberek számára, ahol előadások helyett inkább workshopok, kiállítások helyett inkább beszélgetések kerülhetnének előtérbe.

fotókredit: Emmer László