A Budapest Design Week jubileumi interjúsorozatában dr. Mélyi József művészettörténész beszélget a fesztivál mérföldköveiről és a design szerepéről a Designhét/Design Hét Budapest/Budapest Design Week alapítóival és kurátoraival, ezúttal a 2016. évi Design Hét Budapest Központi értékek – Közös örökségünk a közép-európai kortárs designban című nyitókiállításának szakértőjével, Szalai András építésszel.
Mélyi József: Mi volt számodra akkoriban fontos a 2016-os Design Hét Budapest kiállítása kapcsán, és mi az, ami a mából nézve a legemlékezetesebb?
Szalai András: A kiállítás, amiről szó van, a visegrádi négyek designtárlata volt, a címe: Central Values – Common Heritage. Osvárt Judittal közösen azon gondolkodtunk, hogy milyen témákat lehetne a címbe foglalt hívószavak köré építeni, én meg előzetesen megpróbáltam feltérképezni a visegrádi országok designjának történeti hagyományait. Számomra akkoriban az együttműködés ígérete volt a legfontosabb. Ebből az ígéretből azóta ezen a kiállításon kívül nem valósult meg gyakorlatilag semmi.
M. J.: Milyen módon lett volna elképzelhető ez az együttműködés?
Sz. A.: Az én szemem előtt a skandináv példa lebegett. Egy korábbi Velencei Biennálén láttam, hogy valamennyi skandináv ország képes együttes fellépésre, és egy közösen készített szórólapjuk ott azt deklarálta, hogy a kormányaik a designt mint fontos értékteremtő tényezőt kiemelten kezelik, és parlamenti ciklusokon átívelően előtérbe helyezik a programjaikban. Ebben az egyik legfontosabb tényező az országok közötti együttműködés volt. Ez akár minta is lehetett volna a visegrádi négyek számára.
M. J.: Hogyan épült fel a kiállítás?
Sz. A.: Négy téma köré csoportosult. Az első a hagyomány volt, ami – és ez a vizsgálódásaimból is kiderült – mindenütt fontos szerepet töltött és tölt be. Ebben az esetben nemcsak a népművészeti vagy a kézműves hagyományra kell gondolni, hanem általánosságban a tárgykultúra tradíciójára. A második témacsoport a történelemhez fűződő viszonyt állította középpontba. A harmadik téma a modernitás volt, amely főleg a két világháború között mindegyik országban kiemelt jelentőséggel bírt. A negyedik témakör pedig a kísérleti, kritikai és szociális hívószavak köré csoportosult. Mindezekhez a témakörökhöz és hívószavakhoz izgalmas tárgyanyag kapcsolódott, ami elsősorban Osvárt Judit érdeme volt.
M. J.: Létezik-e a négy ország között a design területén közös nevező?
Sz. A.: Jelenleg nincs, de úgy gondolom, hogy lehetne ilyen közös nevező. Szerintem ma az a baj, hogy nem látszanak azok az erők, amelyek az együttműködés csatornáit a politikán kívül létrehozhatnák és menedzselhetnék.
M. J.: A design területén hol lehetne elindítani a csatornák kiépítését?
Sz. A.: Azt hiszem, hogy ezek a dolgok erre mifelénk nem indulnak el, amíg politikai támogatást nem kapnak. Amíg nem tudatosul a politikában – ugyanúgy, ahogy réges-régen Skandináviában –, hogy a design értékteremtő, addig ez nem működik. Az a probléma, hogy a régió belső együttműködése helyett minden egyes ország nyugatra figyel. Pedig egy ilyen kooperációval akár megfelelő ellensúlyt is lehetne teremteni a nyugattal szemben.
M. J.: Mit gondolsz a Budapest Design Week mint közvetítő csatorna jövőjéről?
Sz. A.: A Budapest Design Week jó kezdeményezés, amely azonban inkább megmutatni tudja a már létrejött dolgokat; erjeszteni, katalizálni nem tudhat. Ahhoz, hogy jól működjön, ugyanaz kellene, mint az említett együttműködéshez: a design fontosságának felismerése és elismerése.
fotókredit: Mohai Balázs
