A Budapest Design Week jubileumi interjúsorozatában dr. Mélyi József művészettörténész beszélget a fesztivál mérföldköveiről és a design szerepéről a Designhét/Design Hét Budapest/Budapest Design Week alapítóival és kurátoraival, ezúttal a 2020. évi fesztivál online kiállításának kurátorával, Zsömbör Krisztina designmenedzserrel.
Mélyi József: Hogyan jött létre a 2020-as Nincs kiszállás! online kiállítás a Budapest Design Weeken?
Zsömbör Krisztina: 2020-ban a covid határozta meg az életünket, így a kiállítás több szempontból is speciális helyzetben jött létre. Hezitáltunk egy ideig, hogy lehetne-e esetleg jelenléti projektet szervezni, de aztán a körülmények hatására úgy döntöttünk, hogy csak az online jöhet szóba. Bár volt már némi tapasztalatunk a járvány körülményei között, de egy kizárólag online formára kitalált kiállítás mindenkinek új volt.
M. J.: Korábban még nem készítettél online kiállítást?
Zs. K.: Nem, ez volt az első. Abban az időben együtt dolgoztam egy olyan céggel, amely online kiállítások készítésével foglalkozott, de inkább projektmenedzseri oldalról volt tapasztalatom.
M. J.: Mi volt a kiállítás központi témája?
Zs. K.: A téma abban az évben a körforgásos gazdaság, illetve a körforgásos design volt. A Budapest Design Week akkori szakmai vezetőjével, Osvárt Judittal együtt el kellett döntenünk, hogy mi az, ami erről a témáról a virtuális térben elmondható, illetve mi az, ami ezekről a fogalmakról online formában jobban közölhető, könnyebben magyarázható. Készült egy összefoglaló tanulmány, és sikerült egy olyan felületet kialakítani, amelyen az egyes munkák közötti kapcsolat is felmutatható.
M. J.: Mi az, amit nem lehet a designból online módon bemutatni?
Zs. K.: Nyilván az anyagokkal vagy a tárggyal való találkozást nem lehet egyszerűen bemutatni a virtuális térben. Persze virtuálisan is bármit körbe lehet járni, de 2020-ban ahhoz túl kevés volt az idő és a pénz, hogy egy erőteljesebb illúziót tudjunk létrehozni. Hozott anyagból dolgoztunk, tehát a felkért designerek által biztosított, a termékeiket, szolgáltatásaikat bemutató anyagokat használtuk fel, és arra már nem volt lehetőség, hogy további prezentációs lehetőségekben, például filmek készítésében gondolkodjunk. Inkább fotóanyagból dolgoztunk, és ezt adottságként kezeltük. Egy online felületen nagyobb képanyagot is be lehet mutatni, mint a valós kiállítótérben, ezzel a lehetőséggel éltünk is. Amit még ebben a formában hozzá tudtunk tenni a tartalomhoz, az főként a munkák bővebb szöveges bemutatása volt.
M. J.: Milyen válogatást mutattatok be?
Zs. K.: Megpróbáltam a legszélesebb körből válogatni, ebből változatos anyag született. A fiatalabbaktól a befutott tervezőkig, a friss egyetemi diplomamunkáktól a díjnyertes projektekig, a kisebb vállalkozásoktól a legnagyobb cégekig mindent szerettünk volna bemutatni. Az is fontos volt, hogy valamennyi megszólított résztvevő ugyanolyan komolyan vette az internetes lehetőséget, mint egy valós tárlatot. Nagyon szerettük volna, ha ebben az összefüggésben sikerül nemzetközi anyagot bemutatnunk, végül ezt el kellett vetnünk, úgyhogy csak hazai projektek kerültek be.
M. J.: Ki segített az online felület létrehozásában?
Zs. K.: Egy grafikus–informatikus párossal dolgoztam együtt: amit Barabás Anna grafikussal együtt megálmodtunk, azt Marosi Csaba informatikus azonnal megvalósította. Komoly csapatmunka volt, mert rövid idő alatt kellett komplex feladatot megoldanunk.
M. J.: Mennyire lehet egy online kiállítás maradandó?
Zs. K.: A cél az online formátumban is a tartósság volt: hosszú távon jól kereshető oldalnak szántuk, kutatható tartalmakkal.
