A Körforgásban című sorozat keretében az Iparművészeti Múzeum arra kér kortárs designereket, hogy válasszanak ki egy tárgyat, tárgycsoportot a múzeum gyűjteményéből, és abból inspirálódva hozzanak létre saját designt. Az új tárgyak bekerülnek a múzeum gyűjteményébe.
Felkérésükre Buliash Todaeva három tárgyat választott ki az IMM gyűjteményéből: egy, a hatvanas–hetvenes évek fordulójáról származó kis piros lakktáskát, valamint Szilvássy István 1985-ben készült öt darabból álló Kentaur bútorcsaládjából egy karosszéket és az asztalt. E tárgyak a hidegháború Magyarországán keletkeztek, abban az időben, amikor a magyar ipar legnagyobb részben szovjet exportra dolgozott, ahogy az a gyár is, ahol a kiválasztott táska feltehetőleg készült. Érdekes módon Szilvássy pályáján is felfedezhető a szovjet–magyar kapcsolat. Talán nem is véletlen, hogy az orosz és kalmük gyökerekkel rendelkező Buliash Todaeva ezeket a tárgyakat választotta ki az Iparművészeti Múzeum hatalmas gyűjteményéből. Belőlük inspirálódva pedig négy közepes és négy kisebb méretű táskát tervezett.
Buliash Todaeva a fenntartható design szemlélet híve. Fontos számára, hogy a környezetünket veszélyeztető hulladékot alapanyagként újragondolja, és olyan tárgyakat tervezzen, amelyeknél már a tervezés első szakaszában megjelenik az a szempont, hogy a születő tárgy minél kevésbé terhelje a környezetet. Tehát figyelembe veszi, hogy mekkora lesz a tárgy ökológiai lábnyoma. Társadalmi szempontból is igyekszik újragondolni azokat a problémákat, melyeket a design- és divatipar okoz. Munkájával olyan tárgyakat hoz létre, melyek a kis szériás gyártás révén nemcsak regionális identitást hordoznak, de társadalmi hatással is bírnak.