A Budapest Design Week Kedvenc tárgyam interjúsorozatában elismert tervezőket és közéleti szereplőket kértünk meg arra, hogy meséljenek a számukra legkedvesebb tárgyaikról. Kérdéseinkre ezúttal Zubreczki Dávid építészeti szakíró válaszolt.
Mi a kedvenc tárgyad, és miért?
Egész mostanáig nem volt kedvenc tárgyam, de a kérdésetek elgondolkodtatott, szóval választottam egyet, amit tényleg nagyon szeretek. Egy kézzel készített, bőrkötéses Bomo Art napló az. Amikor megláttam, hogy előttem Cselényi Krisztina szintén egy náluk beszerzett tollat mutatott be, kicsit elbizonytalanodtam: nem fog ez valami támogatott tartalomnak tűnni? Nem kéne mégis inkább a szétgöngyölhető, bőrrel szegett, viaszosvászon utazó neszesszeremet bemutatni, ami nem csak vagány, de különleges is? De aztán elhessegettem az aggodalmaimat: annyira lelkesedem ezért a noteszért, hogy az reklámnak túl sok volna, annak senki sem venné komolyan. Szóval maradtam a naplónál, amely bár egyáltalán nem olyan egyedi, mint a piperetáskám, de sokkal közelebb áll hozzám. Ráadásul nem csak évente párszor, hanem naponta többször használom.
Miért tartod „jó” tárgynak, és mi a története?
Szeretem a régmúlt tárgyait, a Bomo Art üzletének pedig olyan hangulata van, mintha egy 150 évvel ezelőtti papírboltba lépnél be. A tárgy maga egyfelől amúgy egyáltalán nem különleges vagy egyedi. Hiszen nagyon sok hasonló bőrgerincű, könyvkötésű napló kerül forgalomba. Felteszem, jó pár más cég is gyárt ilyesmit. Ugyanakkor egyedi tervezésű mintás papírba kötik, amit minden noteszhez máshol vagdosnak fel, így szinte nincs két egyforma példány.
Szép noteszeket valamikor az ezredfordulón vettem először náluk, amikor belefogtam az újságírásba. Nem ilyen tarkabarkákat, mint ez, hanem elegánsabbakat: úgy gondoltam akkoriban, hogy egy komoly interjúra komoly notesszel kell érkezni. Aztán ezt a szokást idővel elhagytam, néhány éve pedig az újságírást is. Viszont a bullet journal módszert többé-kevésbé azóta követem, hogy Ryder Carroll kitalálta, a Lifehacker pedig bemutatta. Szóval majdnem tíz éve. Elég gyorsan rájöttem, hogy ezeket a tennivalókat, naptárakat érdemes olyan füzetekben vezetni, amelyek egyrészt tartósak, másrészt elég szépek ahhoz, hogy jól essen írni beléjük, élvezet legyen vezetni a tennivalókat.
Mit gondolsz, milyen szerepet játszik a design abban, hogy ez a tárgy a kedvenced?
Nem tudom pontosan, mit is jelent a dizájn. Ha a dizájn alatt valami eredetit, újat, frisset értünk, akkor ez nem egy dizájntárgy. Az alkotói mindent megtettek azért, hogy olyan legyen, mintha száz évvel ezelőtt készült volna. És ez nem csak a megjelenésére vonatkozik, hanem az előállításra is, a kézi munkára és az anyagfelhasználásra. A mintája ugyan eredeti, de ha teszem azt, egy 19. század végi, párizsi papírírószerbolt polcára föltenném, senki sem venné észre, hogy „hű micsoda formabontó”, „egy tárgy a jövőből”. Ha viszont a dizájn alatt azt értem, hogy egy gondosan megtervezett, aprólékosan kivitelezett, szemnek tetszetős, kézreálló, praktikus tárgyról van szó, amelynek a használati értékét nagyban növeli a megjelenése, akkor igenis ez egy dizájntárgy. Amit nagyon szeretek használni.
fotókredit: Zubreczki Dávid
